Logika 6. A szó
VI. A vocabulum és a terminus: a gondolat architektúrája Az emberi megismerés nem csupán a külvilág passzív tükrözése, hanem aktív konstrukció. Amikor a valóságot észleljük, az elme elvonatkoztat (absztrakció), létrehozva a belső fogalmat (conceptus), amelyet azután jelekbe kódolva tesz hozzáférhetővé mások számára. Ez az interszubjektivitás alapja. Ebben a folyamatban a szó nem csupán hangalak (vocabulum), hanem logikai határpont (terminus), amely kijelöli a gondolat terjedelmét. Szemiotikai alapvetés: A jel (signum) többdimenziós természete A jel nem csupán „valami”, ami „valami másra” utal, hanem egy dinamikus folyamat. Míg Szent Ágoston definíciója az érzékelés felől közelít, a modern tudomány (Peirce és Frege nyomán) háromoldalú viszonyként (szemiotikai háromszög) kezeli a jelet. A jelek interdiszciplináris osztályozása: Signum naturale (természetes jel): nincs szándékos közlés közbeiktatva. A kapcsolat kauzális (ok-okozati). A modern etológia ide sorolja az állati jelzéseke...