Valahogy úgy vannak sokan ma a hitükkel, a vallásossággal és az egyházi aktivitásukkal, mint a magyar Szent Koronával. Annyira hozzászoktunk a történelem viharaiban megsérült, deformálódott állapothoz, hogy a ferde keresztet tekintjük az eredendő, megkérdőjelezhetetlen normának. Elfelejtjük, hogy a kereszt dőlése egy baleset, egy külső sérülés eredménye, nem pedig az ötvös alkotó szándékának jövőbe mutató formája.
Ez a restaurálatlan állapot tükröződik a mai keresztény tanúságtételben is: sokak számára a hit kimerül a sérült, megszokott formák és külsőségek görcsös védelmében, miközben észre sem veszik, hogy maga az alap, Krisztus keresztje billent meg a mindennapi gyakorlatukban. Ahelyett, hogy a belső megújulásra és az egyenes, tiszta Krisztus-követésre törekednénk, berendezkedtünk a ferdeség és a felszínes formalizmus tiszteletére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése