A mai szentmise szentírási szövegeinek mélyén az isteni és emberi vendégszeretet misztikus találkozása húzódik meg, amely a Krisztussal való radikális sorsközösségben teljesedik ki. A sunemi asszony, aki helyet készít a prófétának és szolgájának, és az evangéliumi befogadó, aki egy pohár vízzel enyhíti a legkisebbek szomját, valójában magát a rejtőzködő Istent fogadja be az otthonába és a szívébe. Ez a találkozás azonban nem marad viszonzatlan: az emberi nagylelkűségre Isten mindig a kegyelem túláradó bőségével válaszol, amely a meddőnek életet, a hívő népnek pedig örök örömet ajándékoz.
Szent Pál teológiájában ez a befogadás a keresztség misztériumában éri el csúcspontját, ahol saját egónk háttérbe szorításával, a Krisztus halálában való eltemetkezés által kapunk helyet az Ő feltámadott, új életében. Végső soron e szavak arra hívnak minket, hogy a kereszt mindennapi hordozásában veszítsük el önmagunkat, mert az élet paradoxona szerint csak az kapja vissza önmagát és találja meg a teljes egzisztenciáját, aki egészen átadja magát az isteni Szeretetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése