A Jeremiás próféta gyötrelmeiben testet öltő emberi kiszolgáltatottság és a paradicsomi életet elveszítő ádámi örökségből fakadó, világra nehezedő bűn és halál egzisztenciális valósága rávilágít arra, hogy az igaz ember elkerülhetetlenül szembesül a környező világ ellenségességével és az egész világegyetemre ránehezedő töredezettséggel. Erre a drámai feszültségre ad választ Pál apostol elmélkedése, amely az ádámi bukást messze felülmúló ingyenes kegyelemben és az Atya abszolút szuverenitásában mutatkozik meg, aki a szívek és vesék titkait vizsgáló igaz bíróként megszabadítja a rászorulót a gonoszok kezéből. Ez a mindent tudó és mindenható gondviselésbe vetett ontológiai biztonság szabadítja fel a hívőt a csupán a testet megölni képes, múlandó erők félelme alól, elvezetve őt ahhoz a bátor és nyilvános hitvalláshoz, amely az eszkatologikus elszámolás fényében az örök életben nyeri el végső igazolását – ahogyan erről Máté evangéliumában olvasunk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Évközi 31. hét, kedd
Olvasmány (Fil 2,5-11) A filippi közösség egységéről és az önzés elutasításáról szóló gondolatmenet értelmezését folytatjuk. Szent Pál ezt ...
-
Logika A fogalom I. A fogalom mibenléte „A fogalom mindig valamiféle tőle különböző valóságra vonatkozik. Jelzi azt, amire gondolunk, d...
-
A hét első napján, az Úr feltámadásának estéjén János evangéliumának egyik legmélyebb és legemberibb jelenete tárul fel előttünk. Az apostol...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése