Illés próféta a halk szellőben tapasztalja meg az Úr közelét, megtanítva nekünk, hogy Isten nem a világ zajában vagy erőszakos megnyilvánulásaiban, hanem a belső csendben szólít meg. Ez a szelíd jelenlét ad alapot a zsoltáros reményének is, aki bizalommal várja az igazságosság és a béke találkozását Isten irgalmában.
Ugyanez a mély, isteni szeretet indítja Pál apostolt is arra, hogy népéért és testvérei üdvösségéért a legnehezebb áldozatot is vállalni tudja. Életünk tengerén gyak
ran érnek bennünket ellenszelek és megpróbáltatások, amelyek elbizonytalanítják lépéseinket. A viharos vizen járó Péterhez hasonlóan mi is könnyen elmerülünk, amint a veszélyre tekintünk ahelyett, hogy szemünket Krisztusra szegeznénk. Jézus azonban nyomban felénk nyújtja kezét, és a félelem órájában megnyugtató szavával ajándékoz meg bennünket: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Amikor befogadjuk Őt szívünk és életünk bárkájába, a viharok elcsendesednek, és leborulva ismerhetjük fel benne életünk megváltó Urát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése