Az első olvasmány ránk maradt héber szövegében az „idegenek” (benē-ha-nekhar) szövetséghez való ragaszkodása azt a forradalmi igazságot tárja fel, hogy az Istenhez tartozás nem a véletlen származás révén, hanem a szív hűségén és a szombat megszentelésén múlik. Az Úr Szentélye elsősorban nem nemzeti erődítmény, hanem beit-tefillah, vagyis az imádság háza, ahová maga az Isten gyengéd kézzel vezeti be a kívülállókat. Izajás próféciájának lényege, hogy Isten szabadítása (jesuah) és igazsága (cedaka) nem elzárt és exkluzív privilégium, hanem minden nemzet számára felkínált egyetemes ajándék.
A zsoltáros (Zsolt 66,2-3.5.6 és 8) az ároni papi áldás szavait idézi, kérve Isten arcának felragyogását a közösség fölött. Ez az áldáskérés nem hordoz önös jelleget, hiszen az Úr útjának (derekh) és üdvösségének (jesuah) megismerése a Föld valamennyi nemzetének végső célja. A költői szerkezet rámutat arra, hogy Isten igazságos kormányzása nem elnyomó uralom, hanem az összes népet egyesítő és örömre indító egyetemes vezetés.
Szent Pál apostol a római közösséghez írt levelében leszögezi, hogy Isten Izraelnek adott kegyelmi ajándékai (charismata) és meghívása (klészisz) örökre szilárdak maradnak. A görög szünekleiszen (együtt bezárt, kiszolgáltatott) ige rávilágít a megváltás mély paradoxonjára, miszerint Isten az engedetlenség tapasztalatát használja fel arra, hogy végül mindenkin megmutassa irgalmát (eleos). A szakasz teológiai lényege az, hogy az üdvösségtörténet látszólagos görbe útjai kanyarai mögött Isten megingathatatlan és egyetemes megbocsátási szándéka áll.
Jézus a görög künaria (asztal alatt lévő kiskutyák) szavait használva nem elutasítani akarja a kánaáni asszonyt, hanem felszínre hozza és megedzi annak mély hittapasztalatát. Az asszony a proszküneó (imádó leborulás) gesztusával és alázatos, szellemes válaszával átlépi a faji és vallási korlátokat, szilárdan megragadva Jézus rejtett jóságát. Jézus kitörően ujjongó elismerése – „nagy a te hited” – kinyilvánítja, hogy a határokat legyőző, kitartó hit utat nyit az Isten országa gyógyító és szabadító jelenlétének.
A négy szentírási szöveg központi tengelye Isten üdvözítő akaratának korlátlan, egyetemes dimenziója, amely lebontja az emberi kirekesztés és származási gőg minden válaszfalát. Az isteni szövetség nem zárt kiváltság, hanem a nyitott és alázatos szívű ember számára nyitva álló ingyenes kegyelem. Az igék egységesen arra hívnak minket, hogy ismerjük fel: Isten háza minden nép számára nyitva áll, s a kívülállónak hitt ember hite gyakran példaképként ragyog előttünk.
A kegyelem nem kiváltságosok birtokolható java, hanem a nyitott szívűek egyetemes otthona, mivel a kegyelem Isten atyai ölelése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése