Advent 4. vasárnapja „A” év

Szólt továbbá az Úr Ácházhoz, e szavakkal: Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélyéből, akár fentről a magasból!
De Ácház azt mondta: Nem kérek és nem kísértem az Urat.
Erre a próféta így szólt: Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy embereknek vagytok terhére és ezért terhére vagytok az én Istenemnek is? Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme a szűz fogan és fiút szül s nevét Emmanuelnek fogja hívni.
Iz 7,10-14

1. Ácház király nehéz történelmi helyzetben kénytelen volt jó politikai döntést hozni. Nehézséget okozott számára az is, hogy Izajás és a tanácsadói két külön véleményen vannak a szír-efraimita háború további kimenetelét illetően. Ácház, tanácsadóira hallgatva arra hajlott, hogy Asszíria vazallusává legyen, de Izajás nem engedte, hogy a király erre a döntésre jusson. Az Úr felajánlotta Ácháznak, hogy kérjen megerősítő jelet, de Ácház elzárkózott ettől a lehetőségtől, ezért elutasította a prófétai szót is. Végtére a király, sértettségében Isten tanácsát utasította el. Erre hangzik Izajás válasza, ami sokkal inkább a jövőre, semmint a konkrét helyzetre vonatkozó jövendölés. Eszerint egy fiatal nő gyermeket fogan és a gyermek születése lesz Isten jelenlétének kifejezése. A gyermekben teljesednek be a Dávidnak adott ígéretek (2Sám 7).
2. Ácház válasza, amely a Törvényre hivatkozik (MTörv 6,16), valójában sértettségéből ered, nem úgy mint a böjtölő Jézus válasza az őt kísértő ördögnek: Ne kísértsd az Urat, Istenedet (Mt 4,7; Lk 4,12). A masszai zúgolódásra (Kiv 17,1-7; Szám 20,2-13) utaló törvény és zsoltár (Zsolt 95,8-9) óvja a népet attól, hogy rosszul értelmezze az Isten részéről adott próbatételeket. A nép vizet követelt Mózestől és támadta őt, amiért szomjaztak. Mózes ezt a magatartást Isten elleni lázadásnak ítélte, ezért feltette a kérdést: Miért pereltek velem? Miért kísértitek az Urat? (Kiv 17,2), majd az Úr parancsára Mózes vizet fakasztott a sziklából, nevet adván a helynek, utalva a nép bizonytalanságára és hitetlenségére: Köztünk van-e az Úr, vagy sem? (Kiv 17,7) Istent próbára tenni azt jelenti, hogy az ember dacol a gondviselő Istennel és a belé vetett hitével.
Jézus, a Kivonulás könyvének eredeti eseményét használva értelmezi a törvényt, amikor válaszol az ördögnek, aki arra akarta rávenni őt, hogy vesse le magát a templom párkányáról. Az ördög még egy zsoltárra is hivatkozik, hogy alátámassza érvelését (Zsolt 91,11-12). Az ördög ravasz, mert Jézust, a nép képviselőjeként akarja tőrbecsalni; arra akarja rávenni Jézust, hogy könnyelműen tegye próbára Isten gondviselését. Jézus elutasítja őt, ezzel vállalva a megváltás kereszten végbemenő beteljesedését. Jézus nem önmagát akarta csodákkal igazolni (Mt 12,38-42; 27,49), hanem Isten végsőkig menő szeretetét. Jézus feltétel nélkül bízik Istenben, ezért utasítja el az ördögöt és fogadja a szenvedés kelyhét (Mt 26,42), hogy a kereszten legyen jele annak, hogy Isten köztünk van.
Jézus személyében és egész élettörténetével, születésével kezdve, beteljesíti az izajási próféciát.
Jézus születésének elbeszélésénél Máté evangélista idézi az Emmanuel-jövendölést, mivel ezzel támasztja alá az elbeszélés egyik lényeges kijelentését, miszerint a Máriában megfogant élet a Szentlélektől van. A Máriát üdvözlő angyal is utal az izajási próféciára Lukács evangéliumi elbeszélésében (Lk 1,31).
Azt, hogy az ősegyházban kezdettől fogva hitték az izajási prófécia beteljesedését Mária és Jézus személyében a Jelenések könyve is tanusítja (Jel 12,1.5; vö. Iz 66,7; Zsolt 2,9g).
Mindez arra utal, hogy Jézusban Isten egészen közel van az emberhez, hogy az ember is egészen közel legyen Istenhez.

A szentmise énekei közül az áldozási énekben tér vissza az izajási prófécia szövege (Ecce virgo). Miközben a hívő szentáldozáshoz járul, a szöveg emberileg paradox üzenete azt juttatja eszébe, hogy a Krisztussal történő egyesülés révén őbenne is megfoganhat Isten Igéje, amelynek révén Isten közelségének jele lehet sokak számára.

3. Az izajási szövegből kiindulva tartózkodjunk attól, hogy próbára tegyük Isten jóságát és mindenható erejét. Az Isten belénk vetett bizalma és irántunk tanúsított gondviselése késztessen bennünket arra, hogy Szent Józsefhez hasonlóan, bármilyen kilátástalan körülmények között is igazak maradjunk. Az Isten iránti bizalom és odaadás megnyitja lelkünket és megtapasztaljuk Isten szerető közelségét. Noha sokszor tapasztaljuk Isten közelségét és gondviselését, mégis a megpróbáltatások idején hajlamosak vagyunk arra, hogy kétségbe vonjuk Isten irgalmát és szeretetét. A próbatételeket sokszor inkább büntetésként értelmezzük, csapásnak. Pedig Isten jelen van próbatételeinkben és azok által erősít meg minket és erősíti meg a szeretet bizalmi légkörét. Ámen.