Szeretnék bemutatni egy egészen egyszerű példát az úgynevezett konkrét és formális kognitív műveletek közötti különbségre. Formai szempontból fizikai (természettudományos) problémáról van szó, valójában azonban arra is rámutat, hogy az egyed konkrétan vagy elvontan gondolkodik-e.
Vizsgáljunk meg két lehetőséget! Az elsőben a súly fából van, a másodikban vasból.
Az első válasz a konkrét tapasztalatokra támaszkodó gondolkodásból indul ki: a fa úszik a vízen, tehát a fából készült súly felemelkedik, a kocsi pedig lefelé mozdul. A második válasz szerint a vas elsüllyed, ezért a vasból készült súly lesüllyed, és a kocsi is elmozdulhat ennek megfelelően.
A fizika törvényeit alkalmazó, formális gondolkodás azonban nem pusztán az anyagok hétköznapi tulajdonságaiból indul ki. Figyelembe veszi a feladat teljes fizikai rendszerét, és különösen a felhajtóerő törvényét, amelyet Arkhimédész nevéhez kötünk. A vízbe merülő testre a kiszorított folyadék súlyával megegyező nagyságú felhajtóerő hat. Ez a test anyagától függetlenül érvényesül, bár a test térfogata, a folyadék sűrűsége és a merülés mértéke meghatározza a hatás nagyságát.
A döntő kérdés tehát nem egyszerűen az, hogy a fa úszik, vagy a vas elsüllyed, hanem az, hogyan változik meg a súlyra ható erő, amikor a testet vízbe merítjük. Ha a súly szabadon mozoghat, a vízbe merítés csökkenti a folyadékban érzékelt súlyát; hogy ez miként hat a kocsi mozgására, az a teljes szerkezet kialakításától és az erők egyensúlyától függ. A feladat pontos megoldásához ezért ismernünk kell a mechanikai elrendezést, nem elegendő pusztán a fa és a vas viselkedésére hivatkozni (a kocsi mozgása és iránya nem dönthető el egyértelműen a szerkezet részleteinek ismerete nélkül. A fa úszása és a vas süllyedése önmagában nem bizonyítja a kocsi elmozdulásának irányát. A feladat éppen ezért arra is alkalmas, hogy megmutassa: a tudományos gondolkodás nem csupán egy ismert törvény felidézését jelenti, hanem a feltételek pontos tisztázását és a következtetések ellenőrzését is).
Hasonló jellegű, közismert kérdés: melyik a nehezebb, egy kilogramm vatta vagy egy kilogramm öntöttvas? A válasz természetesen az, hogy azonos tömegűek. A kérdés azért megtévesztő, mert a hétköznapi tapasztalatainkban a vattát könnyűnek, a vasat pedig nehéznek tekintjük, és hajlamosak vagyunk ezt az anyagok megszokott tulajdonságát az adott mennyiségre is kivetíteni.
E példákon keresztül érzékeltethetjük a konkrét és a formális gondolkodás különbségét. Az előbbi a közvetlenül szemléltethető tulajdonságokra, a megszokott tapasztalatokra támaszkodik; az utóbbi képes a helyzet mögött meghúzódó összefüggéseket, szabályokat és feltételeket is figyelembe venni. A különbség nem egyszerűen abban áll, hogy valaki képes megérteni egy fizikai törvényt, hanem abban is, hogy képes-e azt megfelelően alkalmazni egy új helyzetben.
Jean Piaget fejlődéselméletében a konkrét műveleti gondolkodás és a formális műveleti gondolkodás két eltérő fejlődési szintet jelöl. A konkrét műveletek általában a kisiskoláskorban, körülbelül hét-nyolc éves kortól válnak jellemzővé, míg a formális műveleti gondolkodás kialakulása hozzávetőleg tizenegy-tizenkét éves kor körül kezdődhet normális esetben. Ezek azonban nem merev életkori határok: a gondolkodás fejlettsége a feladattól, a tapasztalatoktól és a tanulási lehetőségektől és körülményektől is függ.
Emlékezzünk arra, hogy a konkrét műveleti gondolkodás kialakulása során a gyermek túllép a közvetlen benyomásokhoz kötődő intuitív ítéleteken. Képessé válik arra, hogy mentális műveleteket végezzen, összefüggéseket ismerjen fel, és gondolatban visszafordítsa az elvégzett műveleteket. Piaget a műveletek szerveződésének leírására többek között a kompozíció, a megfordíthatóság és az asszociativitás fogalmait használta.
1. A konkrét műveleti gondolkodás egyik fontos jellemzője, hogy két egymást követő mentális művelet összehangolható egyetlen, összetettebb gondolati rendszerben. Itt már nem pusztán fizikai cselekvésekről beszélünk, hanem olyan értelmi műveletekről, amelyekkel a gyermek a tapasztalatait rendezi és értelmezi.
2. A második fontos tulajdonság a megfordíthatóság. Az a gondolati művelet, amely korábban csak egy irányban volt végrehajtható, most már visszafelé is elvégezhető. Ha például három golyó egymás után begurul egy csőbe, a gyermek képes elképzelni, milyen sorrendben gurulnak majd ki a másik oldalon.
3. A harmadik jellemző, hogy ugyanaz az eredmény különböző műveleti utakon is elérhető. A gyermek felismeri, hogy egy feladat többféle módon megoldható, miközben a végeredmény változatlan marad.
4. A negyedik tulajdonság az eredeti állapothoz való visszatérés jelentősége. Ha egy műveletet visszafordítunk, felismerhetjük, hogy ugyanahhoz a kiinduló állapothoz jutottunk vissza. Ez nem azt jelenti, hogy a gondolkodás során minden próbálkozás sikeres, hanem azt, hogy a gyermek egyre inkább képes követni a műveletek következményeit, és megkülönböztetni a kiinduló állapotot az attól eltérő állapotoktól.
Végül fontos az ismétlés szerepe. Egy művelet megismétlése nem feltétlenül eredményez új tudást: olykor ugyanazt a műveletet végezzük el újra, máskor viszont az ismétlés új felismerésekhez vezet, és felhalmozódó tudást eredményez. A gyermek gondolkodása akkor fejlődik, amikor nem csupán megismétli a korábban megtanult eljárást, hanem képes annak jelentését, következményeit és más helyzetekben való alkalmazhatóságát is felismerni.
Piaget szemléletes megfogalmazásával élve az intuitív gondolkodás merev struktúrái mintegy „fellazulnak”: a korábban rögzült elképzelések átalakulnak, és a gyermek új összefüggéseket képes felismerni. Ez az átrendeződés az új belátások, az úgynevezett belátásos felismerések egyik lehetséges alapja. A fejlődés lényege tehát nem pusztán új ismeretek felhalmozása, hanem a gondolkodás szerkezetének átalakulása is.
A mai fejlődéslélektan Piaget elméletét továbbra is alapvető jelentőségűnek tartja, de a fejlődési szakaszokat nem tekinti minden gyermekre azonos életkorban és minden gondolkodási területen érvényes, merev kategóriáknak. A kutatások szerint a gyermekek akár már korán rendelkezhetnek bizonyos, korábban későbbre feltételezett képességekkel, miközben az elvont gondolkodás teljesítménye függ az adott feladattól, a tanulási tapasztalatoktól és a szakterületi ismeretektől is.
„Mindent vizsgáljatok meg, a jót tartsátok meg!” (1Tessz 5,21)
Ez a rövid apostoli felszólítás jól megvilágítja a gondolkodás fejlődésének és a keresztény megkülönböztetésnek a kapcsolatát. Pál nem a kritikátlan elfogadásra, de nem is a mindent elutasító kételkedésre biztat, hanem arra, hogy megvizsgáljuk a hallottakat, mérlegeljük az állításokat, és felelősen különbséget tegyünk igaz és téves között.
Piaget elméletével párhuzamba állítva ez azt jelenti, hogy a hitbeli érettség sem merül ki a korábban megtanult kijelentések ismétlésében. Szükség van az összefüggések felismerésére, a saját előfeltevéseink felülvizsgálatára és a megértés elmélyítésére. A tudományos és a hitbeli gondolkodás nem azonos, de mindkettőben fontos az igazság őszinte keresése és a megalapozott ítéletalkotás.
Ne elégedjünk meg az első benyomással, de ne is utasítsunk el valamit vizsgálat nélkül. A megértés akkor mélyül el, amikor megtanulunk kérdezni, mérlegelni és felismerni, mi az, ami valóban megállja a helyét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése